Az információ a függvényekhez az argumentumlistán keresztül jut el, ami egy vesszővel határolt változó és/vagy konstanslista.
A PHP támogatja az érték szerinti (ez az alapértelmezett), cím szerinti paraméterátadást, és az argumentumok kezdőértékét. A változó hosszúságú argumentumlisták csak a PHP 4-ben jelentek meg. Lásd a változó hosszúságú argumentumlistákat és a func_num_args(), func_get_arg() és a func_get_args() függvényeket részletesebb leírásért. Hasonló hatás érhető el PHP 3-ban a függvénynek tömbargumentum átadásával:
Alapértelmezésben a függvényargumentumok érték szerint adódnak át (vagyis ha megváltoztatod a változót a függvényen belül, annak a függvényen kívülre nincs hatása). Ha szeretnéd megengedni, hogy a függvény módosítsa az argumentumát, cím szerint kell átadnod.
Ha azt szeretnéd, hogy egy függvényargumentum mindig cím szerint adódjon át, a függvénydefinícióban az argumentum neve elé tegyél egy & jelet.
function fgv_extrakkal(&$string) { $string .= 'és a szükséges plusssz.'; } $str = 'Ez egy karakterfüzér, '; fgv_extrakkal($str); echo $str; // kiírja, hogy 'Ez egy karakterfüzér, és a szükséges plusssz.' |
Ha egy olyan függvénynél szeretnél paramétert cím szerint átadni, amely ezt nem teszi meg alapból, akkor a függvényhívásban az argumentum neve elé kell tenned egy & jelet:
Bármely függvény skalár-argumentumainak megadhatsz kezdőértéket a C++ szintaxisnak megfelelően:
function kavet_csinal ($tipus = "cappucino") { return "Csinálok egy pohár " . $tipus . "t.\n"; } echo kavet_csinal (); echo kavet_csinal ("espresso"); |
A fenti kód kimenete:
Csinálok egy pohár cappucinot. Csinálok egy pohár espressot. |
A kezdőértéknek konstans kifejezésnek kell lennie, nem lehet pl. változó vagy objektum.
Figyelj rá, hogy amikor kezdőértékeket definiálsz, a kezdőértékkel rendelkező paraméterek más argumentumoktól jobbra helyezkedjenek el; különben a dolgok nem úgy mennek majd, ahogy várnád [hanem úgy, ahogy írtad :)]. Nézd meg a következő kódot:
function joghurtot_keszit ($type = "acidophilus", $flavour) { return "Készítek egy köcsög $flavour ízű $type-t.\n"; } echo joghurtot_keszit ("eper"); // nem úgy működik, mint szeretnéd !?! |
A fenti példa kimenete:
Warning: Missing argument 2 in call to joghurtot_keszit() in /usr/local/etc/httpd/htdocs/phptest/functest.php on line 41 Készítek egy köcsög ízű eper-t. |
Most hasonlítsd össze az alábbival:
function joghurtot_keszit ($flavour, $type = "acidophilus") { return "Készítek egy köcsög $flavour ízű $type-ot.\n"; } echo joghurtot_keszit ("eper"); // ez már jó |
A fenti példa kimenete:
Készítek egy eper ízű acidophilus-t. |
Megjegyzés: [Azért vannak kiskapuk... Az argumentumokat adjuk át egy asszociatív tömbben! Az alapértékeket pedig egy másik tömbben. Ezután vegyük végig az alapértékeket tartalmazó tömb elemeit. Ha nem definiáltak a kapott tömbben, akor írjuk felül az alapértékeket tartalmazó tömb megfelelő elemével. Így bármelyik argumentum elhagyható, sőt még annyit is nyerünk a dolgon, hogy nem kell megjegyeznünk a paraméterek sorrendjét. (forrás: egy bő lére eresztett amerikai PHP 3 könyv)]
A PHP 4 támogatja a változó hosszúságú argumentumlistát a felhasználók által definiált függvényekben. Valóban nagyon egyszerű, a func_num_args(), func_get_arg() és a func_get_args() függvényekkel.
Semmilyen különleges szintakszist nem igényel és az argumentumlista lehet explicit módon adott és viselkedhet úgy is, mint egy normál függvény.