A require_once() behelyettesítődik a megadott fájllal, pont úgy, mint a C preprocesszor #include-ja, és ebben az értelemben hasonló a require()-höz. A fő különbség az, hogy a require_once() gondoskodik arról, hogy a kód csak egyszer kerüljön beillesztésre, így megvéd a változók vagy függvények újradeklarásából eredő hibáktól.
Például elkészíted a következő két fájlt: ezskozok.inc és izelib.inc
A GLOBÁLIS VÁLTOZÓK JÓK A GLOBÁLIS VÁLTOZÓK JÓK Fatal error: Cannot redeclare joTea() in eszkozok.inc on line 5 |
A GLOBÁLIS VÁLTOZÓK JÓK Ez betölti az eszkozok.inc fájlt, amit már egyszer az izelib.inc is betöltött. joTea futtatása: Az Oolong tea jó ízű! ize kiírása: Array ( [0] => 1 [1] => Array ( [0] => komplex [1] => tömb ) ) |
Vedd észre, hogy a C preprocesszor #include-jához hasonlóan ez is "fordítás időben" végzi a beillesztéseket, azaz akkor, amikor a szkriptet feldolgozza. Ezért nem használható a szript olyan részeire, amik futás közben dinamikusan kerülnek be. Erre a célra az include_once() vagy az include() használható.
További példákhoz az require_once() és include_once() használatához nézd meg a PEAR kódot, ami a legfrissebb PHP disztribúciókban megtalálható.
Lásd még: require(), include(), include_once(), get_required_files(), get_included_files(), readfile(), és virtual().